rusztikus luxus Spanyolországban

Igyekszem törekedni arra, hogy csak olyan házakat és tereket mutassak Nektek, amelyek még nem szerepeltek más magyar oldalakon. Persze ez nem mindig sikerül, de tény, hogy több bejegyzésem landolt már a kukában csak azért, mert észrevettem, hogy valahol valaki írt már róla magyarul. Van, hogy ez annyira zavar, hogy inkább kidobom az egész bejegyzést, hiába töltöttem már vele sok időt. Nem valami hülye verseny ez nálam, csak van bennem egy olyan érzés, hogy nem akarom feleslegesen teleszemetelni a netet olyan dolgokkal, amik már ezer helyen megtalálhatóak rajta amúgyis. A Férj szerint ez hülyeség, mert egyáltalán nem biztos, hogy akik ezt a blogot olvassák, azok látják a többi magyar blogot is, pláne, mikor még nekem is új egy-egy téma, aki ugye elég sok időt töltök jó anyagok keresgélésével. Ennek ellenére néha tényleg nagyon zavar, és kifejezetten ritka az, hogy olyan házról írjak, amiről már az írás során tudom, hogy máshol korábban megjelent.

DE azért vannak kivételek, olyan helyek, házak, terek, tárgyak, amelyeknél a tetszés foka sokkal magasabb, mint amilyen erős az a kellemetlen érzés, hogy a bemutatásukkal mások után kullogok csak. Ez az Andalúziában található, rusztikus villa, az El Carligto például ilyen. Hiába derült ki, mikor utánanéztem, hogy máshol már volt téma, egyszerűen olyan jólesik ránézni, hogy nem akarom megfosztani ettől az élménytől akárcsak azt az egy-két olvasót, aki még nem látta máshol. Ha másért nem, legalább azért, hogy egy kis napsütést hozzon a telü(n)kbe.

Remélem, nem bánjátok!

via: DigsDigs

B szobája

Decemberben kaptam a kérdést egy kedves ismerősünktől, aki édesanya: “Vállalsz-e lakberendezési tanácsadást nekem, saját részre. (Kisfiam unta meg a babaszobát, 10 éves, és fiús kuckót akar. Ma este egyelőre csak letéptük a babás tapétát a falról.)”

Hű, hát én teljesen meg voltam hatódva, hogy tőlem valaki – a jól edzett családomon kívül – ilyet kérdez… Baromi jólesett, és persze kapva-kaptam az alkalmon, mondván, naná, nagyon szívesen. Első körben azt kértem a mamától, hogy írja le nekem, milyen emberke a fia, mi érdekli, van-e hobbija, van-e vmi, amiért rajong, stb, és hogy van-e valami kívánsága a szobájával kapcsolatban, vagy valami, amit semmiképp nem szeretne. A mama lelkesen elküldött minden információt, valamint kérésemre képeket a szobáról.

Mindketten lelkes vadászatba kezdtünk a neten különféle inspiráló fiúszobák iránt. Volt is néhány ötletem, el is küldtem neki őket, és mi mamák egyetértettünk abban, hogy hát igen, ezek valóban klasszul néznek ki. Csakhogy volt néhány vizsgám még hátra, kicsit elmaradtam a segítségnyújtással, nekik meg éppen az az időszak volt ideális a felújításra. Ráadásul B-nek, a kisfiúnak, mint kiderült, teljesen határozott elképzelései voltak szinte minden részletet illetően, a színektől a témákig, a textilektől az összes anyagig. Így hát, mire én akárcsak észbe kaphattam volna, már el is készültek az egésszel.

A 10 éves B maga festette a falakat, vágott és ragasztott, takarított és újra takarított és újra takarított, gyakorlatilag mindent ő csinált, kivéve, amit egyszerűen képtelenség lett volna neki csinálnia. Közben segített neki a nővére is, főképp a szoba egyik falára került graffiti kivitelezését illetően, és persze a szülők sem maradhattak ki a mókából.

Íme hát a képek a végeredményről, úgy nézzétek tehát, hogy ez egy 10 éves kisfiú munkája…

Én végül így buktam el életem első lakberendezős feladatát, de azt hiszem, kénytelen vagyok meghajolni a Maistro és az egész család előtt azért, ahogyan ezt a felújítást együtt végigcsinálták! Ezúton is üzenem, hogy klasszak vagytok! 😉

na ki jön velem ide szaunázni…? :)

Jó lenne, mi…? 😉
Portugália, Hotel Oitavos

íme a halacska :)

Megkértem Gábor barátunkat, hogy csináljon nekem egy szögletes aranyhalacskát. Sokat gondolkozott rajta, majd végül az az ötlete támadt, hogy nem a halacska maga lesz szögletes, csak a buborékok. Szerintem irtó cuki lett, úgyhogy nemsoká láthatjátok majd a fejlécben is. 😉

Gábornak pedig ezúton is nagyon köszönöm! 😉

beleülni a télbe

Most fedeztem fel magamnak Bruno Erpicum építész irodáját, ahonnan sok-sok mindent fogok még mutatni Nektek, de az időjárásra tekintettel kezdjük a 2002-ben épült ROLY házzal. Egy régi épületet újítottak fel, megőrizve eredeti hatását, ugyanakkor megtoldva egészen modern ötletekkel, mint például a tisztán üvegfalú nappalival.

Télen lenyűgöző lehet ott üldögélve, puha takaróba bugyolálva, gőzölgő teával a kézben beszélgetni…
Nyáron viszont szerintem engem zavarna, hogy nem tudok onnan azonnal kilépni a kertbe, mezítláb a fűre, amit, ha jól látom, nem lehet.

Fotók: Jean-Luc Laloux