designos vándorlás

Életem egyik legemlékezetesebb nyaralása az volt, mikor egy baráti párral, Katával és Zolival és mi ketten A Férjjel beültünk négyesben egy autóba, és végiggurultunk Olaszország nyugati partján Milánótól Amalfiig. Két biztos pont volt: hogy Milánóból indulunk és Amalfiban végzünk, de ezt leszámítva úgy terveztük, hogy a start és a cél között arra megyünk, amerre jólesik, és ott alszunk majd, ahol ránkesteledik. Vittünk magunkkal sátrat, hogy gyakorlatilag bárhol alhassunk és minden válaszútnál arra kanyarodtunk, amerre az adott pillanatban érdekesebbnek tűnt. Így eljutottunk olyan kis falvakba, eldugott strandokra, és más elhagyatott helyekre is, amiket egyébként soha nem láttunk volna, és talán-talán kicsit a valósághoz közelibb képet kaptunk Olaszországról, mintha csak előre leszervezett turistaparadicsomokat érintettünk volna. Persze pont a tervezés hiánya miatt előfordult olyan is, hogy csak éjjel 2-re kavarodtunk be végre egy autópálya melletti, madár-sem-járta szálláshelyre, Rómát pedig este 10-kor értük el, és 3 óra alatt, az éjszakában futottuk végig, de hát ez benne van a pakliban ilyenkor. Végtelenül felszabadító érzés volt számomra így utazni, és azóta is vágyom valami hasonlóra, bár most már egy icipicit nehezebb hiperlazának lenni a kisfiunk miatt. (De csak egy picit, nem szoktam én ezt túlizgulni még most sem.)

Szóval, ez a nekem való nyaralás, és már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer bérelni kellene egy lakóautót, úgy még könnyebb lenne ugyanezt megvalósítani. Még sosem utaztam lakóautóval, de azt gondolom, nagyon jó mulatság lehet, és biztos, hogy ezzel a véleményemmel sokan egyetértenek. A dán Design Camp cég biztosan, mert lakóautó-restauráló bizniszt indítottak, hogy a designra nyitott utaznivágyók igényeit kielégítve formálják újra ezeket a járműveket, vagány tapétákat, szöveteket, színeket és mintákat használva. Így nem csak a környék látnivalói, de az autó kis kuckója is feltölti és kikapcsolja a világutazót, már csak el kell indulni…

Forrás: Femina