szögletes aranyhal

Vannak dolgok, amik éppen a legjobbkor alakulnak pont úgy, ahogy az embernek a legjobb – a mi életünkben például ilyen a budapesti játszóterek rohamléptékű felújítása az elmúlt években. Ugyanis mi pont mostanában vagyunk abban az életszakaszunkban, amikor állandóan játszótérre járunk a gyerekeinkkel, és őszintén felüdülés újabb és újabb klassz helyeket felfedezni. A Vukos játszótér a Gellérthegyen, a Pom-Pom játszótér a Naphegyen, a hajós játszótér Őrmezőn, a Millenáris Park játszótere, a vadiúj játszótér a Normafán – ezek mind-mind olyanok, ahová rendszeresen visszazarándokolunk a fiúk legnagyobb örömére.

A fent felsoroltak közül a blogot olvasó kisgyerekesek szerintem többet is nagyon jól ismernek, de most mutatni szeretnék egy olyat, ami eldugott volta miatt szinte csak a játszótér környékén lakók számára nem újdonság. Ez Tulipán vitéz játszótere a Farkasréten, az 59-es villamos végállomása előtti megállónál, ahol a Farkasréti Általános Iskola is található (gyakorlatilag a Brassó út és az Érdi út kereszteződésénél).

Ezt a játszóteret még 2002-ben alakították át az egykori szockó verziójából (amelyen még én is sokat játszottam gyerekként…) Kő Boldizsár képzőművész és mesekert-készítő által megálmodott varázslatos új játszótérré, de 13 év elteltével 2015-ben ismét felújították, hogy még klasszabb legyen. November végén adták át és hiperszuper lett! Ráadásul mivel az egész műfűvel meg gyerekvédő műanyag felületekkel van befedve, még a leglucskosabb, legsarasabb, legnyálkásabb időben is ki lehet ide jönni a gyerekekkel. Van itt kisvár, nagyvár, több szobás házikó, kosárhinta, (esőtől és naptól védő tetővel felülről teljesen fedett!) homokozó, kis asztalkák, lovagolható játékok, szóval mindenféle, ami kisebb és nagyobb gyerkőcök örömére válik. A játékokat magukat nem fotóztam le, hanem a blog tematikájára is figyelemmel inkább a gyönyörű rajzokat és színeket, az egésznek a hangulatát fényképeztem le, ami (többek között) Kő Boldizsár és Makhult Gabriella közös munkájának gyümölcse és szerintem csodaszép…

Gabival egyébként történetesen egy osztályba jártunk, méghozzá épp ide, a játszótér melletti, akkor még Érdi Útinak hívott általános iskolába… Már akkor is elképesztően jól rajzolt, úgyhogy különösen nagy öröm nekem, hogy ő is résztvett a játszótér újjá varázsolásában és ezúton is köszönöm neki, nemcsak a magam, de a fiaim nevében is! 🙂