az idei homemade karácsonyi ajándék

IMG_5089

Mióta a kisfiunk megszületett, nálunk nem múlhat el karácsony anélkül, hogy ne készítenénk a legközelebbi rokonoknak valami olyan ajándékot, amelyben ő is aktívan közreműködik. Ahogy már többször is írtam, én nem vágyom a barkácsblogok babérjaira törni, de azt tavaly is szívesen megosztottam, hogy mit készítettünk vele karácsonykor és most is meg fogom. Egyrészt bátorításként a hozzám hasonló totálisan zöldfülű “barkácsolóknak”, másrészt ötletadóként azoknak, akik pont olyasmit keresnek, ami kisgyerekkel könnyen megvalósítható, mégis kedves ajándék.

Az ünnepek előtt persze nem írhattam róla, hisz a megajándékozottak egy része is olvassa ezt a blogot, de most már megkapta mindenki, úgyhogy elhárult az akadály! 🙂

Az idei ötletünk is pofonegyszerű volt: vettünk sima kerámiacserepeket meg piros akrilfestéket és befestettük a cserepeket. Ezt a műveletet a férjem csinálta a teraszon, hiszen a festék jó büdös volt persze…

IMG_5020

IMG_5030

Miután a cserepek megszáradtak, Máté ujját a temperába mártva szivecskéket festettünk a piros cserepekre.

IMG_5041

A végeredmény nem csak növények tartója lehet, hanem bármilyen kisebb tárgyé a tollaktól a kulcsokig, és természetesen lehet egész más színű festékeket, más mintákat is használni, vagyis gyakorlatilag bármilyen alkalomra ideális ajándék olyanok számára, akiknek a szívét megmelengeti egy kisgyerek saját készítésű ajándéka…

IMG_5081 copy

gyerekekkel élni…

designmom 1

Egyszer egy bulin egy nagyon helyes srác, aki elmondása szerint komoly kapcsolatot keresett, megkérdezte tőlem, hogy hány gyereket szeretnék. Maga a kérdés is meglepett, mivel ez rögtön a második mondata volt (nem teketóriázott túl sokat), de még jobban ledöbbentem a válaszomra (“sokat!”) adott reakcióján. Azt felelte: “Tudod te, hogy 3-4 szülés után hogy fogsz kinézni? Láttál te már sokgyerekes nőt? Én legfelejebb egyet akarok, azon is essen túl hamar, és szedje össze magát, mert nekem egyébként nem kell. Anyám is csak engem szült, pont emiatt.

Ezzel vége is lett a beszélgetésünknek, kedves mosollyal bementem inkább táncolni, magamban merengve kicsit őurasága és a kedves mama személyiségén, de azóta is számtalanszor eszembe jutott ez a fiú, legutoljára most, mikor megtaláltam ezeket a képeket.

Én ugyanis imádok olyan családi otthonokban járni vagy fotóira bukkanni, amelyek a sok gyerek ellenére is tudnak stílusosak lenni. Ahol esélytelen mindent az élére állítani, és szépen elrendezgetni, mert az egész kóceráj folyamatos mozgásban és változásban van, mégis átszűrődik rajta a bennük lakó felnőttek és gyerekek személyisége, játékossága, életöröme, valami egységes egészt létrehozva, méghozzá azon a pengeéles határon egyensúlyozva, ami még nem totális rendetlenségnek, hanem sokkal inkább kellemes kaotikusságnak tűnik.

Szerintem pont ilyen az ARMOMMY blog írója, Rae Friis, férje, és 4 gyermekük (11 éves, 6 éves, 4 éves, és 1 éves) otthona, amit a Design Mom-on találtam. Színes székek, különleges szőnyegek, családi fotók, rengeteg kép és gyerekrajz, cuki gyerekek és persze az ominózus négygyermekes anyuka, akiben hősünk szemével nézve valószínűleg nincs semmi nőies…

designmom 3

designmom 4

designmom 6

designmom2

designmom5

Még több kép a lakásról itt: DesignMom.
Fotózta: Stacy Jacobsen

Máté kuckója

Amikor a mesesarkot megcsináltam ebben a szobában, és írtam róla, hogy mi volt a koncepcióm, megígértem, hogy a szoba többi részéről is teszek majd fel képeket. Nemrégiben fotóztam körbe, csak mivel az előző post is gyerekszobás volt, akartam még vele várni egy kicsit, és más témákról is írni még előtte.

Csakhogy tegnap megszületett az egyik legeslegjobb barátnőm kisfia, és ő (mármint a barátnőm) volt az, aki eddig a legtöbbször kérte, hogy mutassam már meg, milyen lett a szoba (mivel külföldön élnek, és még nem látta).

Úgyhogy akkor íme Máté szobája, elsősorban az újdonsült – szintén kisfiús – MAMÁNAK sok-sok szeretettel!!

(Ricsi külön kérésére pedig nem használtam semmilyen fotós filtert a képekre, remélem, végre elégedett lesz! 😉

Mit hol vettünk?
KIKA: szőnyeg, könyvespolc, falimatricák, falvédő, a matracon a zöld takaró és a párnák, a színes ceruzás, VW buszos és az Eiffel tornyos képek a falon, az A-Z könyvtámaszok
BRENDON: rácsos ágy és pelenkázó
IKEA: rizslámpa, ágynemű, tárolódobozok, kosarak

Dalma tündéri birodalma

Eszter – aki röpke 20 éve barátnőm – néhány hónapja szülte második babáját. Így lett az 5 éves Dalmából “nagytesó”, akinek birodalma a kis Gergő érkezése miatt kialakított második gyerekszoba berendezésével egyidőben teljes felújításon esett át. Az eredmény szerintem magáért beszél, kukkantsatok be Ti is Dalmához!

(ui.: Ha jók lesztek, a picuri Gergő szobáját is megmutatom majd Nektek! 😉

Mi honnan van?
IKEA: ágy, függöny, lámpa, könyvespolc, játéktartó, piros asztal és székek, szekrény
OBI: a szekrény piros virág gombjai
TAKOO: névre szóló takaró
GENERÁCIÓK TAPÉTABOLTJA: tapéta

ahol a gyerekek alszanak…

Az előző bejegyzéshez érkezett hozzászólás irányította a figyelmemet erre az elképesztő könyvre, amiről én még nem hallottam, de feltétlenül meg szeretném mutatni Nektek, hátha Ti sem, mert ezt muszáj látni egyszerűen!

A szerzője, James Mollison 1973-ban született Kenyában, majd Angliában nevelkedett, ahol filmművészetet, designt, fotográfiát tanult. Innen Olaszországba költözött és a Benetton kreatív boszorkánykonyhájánál, a Fabricánál kezdett dolgozni. Munkái számtalan világhírű lapban jelentek meg a Colors magazintól, a The New York Timeson át, a Guardianig, vagy a Le Monde-ig.

Ő maga így ír erről a könyvről: “A Where Children Sleep a világ legkülönbözőbb pontjain élő gyermekekről mesél a portréjukat és a hálószobájuk fényképét bemutatva. Amikor a Fabrica megkért, hogy álljak elő egy ötlettel a gyermekjogok témakörében, egyszercsak eszembejutott a saját egykori hálószobám, és eltöprengtem azon, mennyire meghatározó volt a gyermekkoromban, mennyire tükrözte azt, hogy mim volt és hogy ki voltam. Arra gondoltam, hogy rá lehetne irányítani a figyelmet a gyermekeket érintő szociális kérdések és komplex helyeztek némelyikére például azáltal, ha bepillantunk a legkülönfélébb körülmények között élő gyermekek hálószobáiba. Az első perctől célom volt, hogy ne csak a fejlődő világ “nélkülöző gyermekeiről” szóljon a projekt, hanem ennél legyen sokkal befogadóbb, mindenféle körülmények között élő gyermekeket bemutatva. Úgy tűnt, lenne értelme annak is, hogy magukat a gyerekeket is lefényképezzem, de a szobáiktól külön, semleges hátteret használva. Azt találtam ki, hogy a hálószobákról készült képek mutatnák be a gyerekek tárgyait és kulturális körülményeit – vagyis azokat a részleteket, amelyek elkerülhetetlenül jelzik az emberek egymástól való különbözőségét -, ugyanakkor a gyerekek maguk egyéni portrékon jelennének meg, egyenlőekként, csak mint gyerekek. (…) A könyv 9-13 éves gyerekek számára készült azzal a céllal, hogy felkeltse az érdeklődésüket a világ más tájain élő társaik iránt, ráirányítva a figyelmüket az őket érintő szociális kérdésekre, miközben egyúttal komoly fotográfiai tanulmányként szolgál a felnőtt közönség számára is.”

Nem szeretnék itt nagy filozofálgatásba kezdeni, pedig annyi minden eszembe jutott a képeket látva…
Vajon egészséges-e abszurd mesevilágokban élni, teljesen elszakadva a realitástól…?
Vajon könnyebb vagy nehezebb az Élet nagy kihívásaival megküzdeni, ha valaki hatalmas szívósságot igénylő, ugyanakkor az önfeledtségnek már egész pici kortól minimális teret adó körülmények között nő fel…?
Vajon támaszthatunk ugyanolyan erkölcsi és egyéb elvárásokat olyasvalakivel szemben, aki születésétől fogva folyamatos életveszélyben él, mint aki pihe-puha biztonságban…?
Vajon lehet még toleráns felnőtt a kisfiúból, aki a szobájával együtt az utolsó képen látszik…?
És vajon nekem máris előítéleteim vannak…?

Kaya, 4 éves, Tokió, Japán

Ahkohxet, 8 éves, Amazónia, Brazília

Dong, 9 éves, Yunnan, Kína

Bilal, 6 éves, Wadi Abu Hindi, Ciszjordánia

Joey, 11 éves, Kentucky, USA

Ez csak néhány példa, nem is merek többet átcsempészni, de feltétlenül nézzétek meg nagyban is ezeket és még jópárat itt: JamesMollison.com.
Vagy, ahogy én teszem, rendeljétek meg a könyvet Ti is mondjuk az Amazonon.

Ha majd lesznek már akkora gyerekeim, akik értik, egészen biztosan végignézegetem velük, és nagyon kiváncsi leszek a véleményükre…

/A commentelő Blutának pedig ezúton is NAGYON KÖSZI a tippet! 🙂